A karalábé (Brassica oleraceae convar. acephala var. gongylodes) egy zöldségnövény. Magas B1-, B2-, B6-, és C-vitamin (63 mg/100 g) tartalma miatt ajánlatos a nyers fogyasztása. Tartalmaz még kalcium, kálium, magnézium, vas, valamint meszet és foszfort is. Nem savanyítható, és konzerválásra is alkalmatlan. Viszont egész évben termeszthető és már tyúktojás nagyság elérésekor szedhető. A jelentéktelen kinézetű zöld (fehér) vagy lila karalábé ásványi anyagban meglepően gazdag.
A káposztafélék családjába tartozó Brassica oleracea egyik változata a szárban gumószerűen megvastagodó karalábé. Az ásvány anyagban gazdag növény fajtársa a kelbimbó, de ebbe a fajba tartozik a fejes káposzta, a kelkáposzta, a brokkoli és a karfiol is.
Az őshonos káposztaféle
A karalábé észak-európai eredetű növény. Őse az ún. „vadkáposzta". Elsőként Plinius említi a „torzsájában megvastagodott" káposztafélét. Valószínű, hogy ez a karalábé volt. A XVI. század végétől már széles körben termesztették és fogyasztották Nyugat-Európában és a Földközi-tenger vidékén.
Az ásványi anyagokban meglepően gazdag gumó
A növényi rostban gazdag karalábé serkenti, karban tartja emésztésünket. Remek táplálék energia- és sószegény étkezés kiegészítéséhez. Fogyasztása légúti- valamint a bőrbetegségek esetén kifejezetten javasolt. Antibakteriális hatású.
Ásványi anyagai közül legjelentősebb a kálium. Említésre méltó még magnézium-, jód-, kén-, szelén-, mész- és foszfortartalma is. Levelében igen sok vas és karotinoid található.
Táplálkozástani értékéhez vitaminjai (A, B1, B2, B6 és C) is hozzájárulnak. A B-vitaminok közül kiemelendő még folsav- és pantoténsavtartalma.
A karalábé a piacon
A fás karalábé a növény érettségi állapotát jelzi: a növény fogyasztható, bár az élvezhetősége mellett nem sokan kardoskodnának. Hogyan tudjuk ezt elkerülni?
A piacon vegyük szemügyre a gumót: ha repedezéstől mentes, nedves tapintású, esetleg ujjbeggyel könnyedén benyomható, akkor valószínűleg friss.
Továbbá, a friss, élénk levelek is kellemes gumót sejtetnek.
A hűtőszekrény zöldséges részében levelével együtt 2-3 napig tárolhatjuk.
Termesztési tanácsok
A karalábé a közepesen tápanyagigényes növények közé tartozik. Komposzttal rendszeresen ellátott talajban jól fejlődik.
Rövid tenyészideje miatt az év során több szakaszban is vethetünk magot; illetve ültethetünk palántát. A szakaszos kiültetéssel pedig hosszú ideig elláthatjuk asztalunkat fiatal gumókkal.
A veteményesben feltétlenül napos helyet keressünk számára. Árnyékos helyen a növény nyurga lesz, a gumó kisebb marad.
Szépen fejlődik bab, borsó és fejes saláta közelében, viszont nem kedveli a földieper és a hagyma társaságát.
Vetés, illetve palántakiültetés előtt a talajt aprólékosan dolgozzuk el, a karalábé gyenge és sekélyen elhelyezkedő gyökérzete miatt ugyanis nagyon érzékeny a tápanyag és a víz felvehetőségére.
A gumók egyenletes fejlődése és puhasága érdekében gondoskodjunk a növények folyamatos vízellátásáról. Különösen hasznos lehet a csepegtető öntözés. A sekély gyökerezés miatt a gyomlálást is kellő körültekintéssel végezzük.
A faj más alakváltozataihoz hasonlóan a karalábé is kétéves növény. Az első évben növekszik, a téli nyugalmi időszak után virágokat fejleszt, majd magot érlel.
A száraz talajon, meleg időben megjelenő, a leveleken apró lyukakat rágó földibolhák ellen a talajtakarás hatásos védelmet nyújt. Ez ugyanis nedvesen tartja a talajt, amely a karalábé esetében a vízellátás szempontjából is igen előnyös.
A káposztalégy ellen próbálkozzunk meg erős illatú, az állatokat megzavaró növények ültetésével. Sikeres lehet a paradicsom, vagy a zeller, amelynek maradványaival akár a talajtakarást is megoldhatjuk.
1 megjegyzés:
Tisztelt MiMi.hu!
A karalábé szócikkhez rövi dkutatásom eredményét fűzném:
A karalábéról szótáruk azt írja, német átvételből keletkezett a szó. Erre egy igencsak meggyőző cáfolatot szeretnék ismertetni.
A minap futotam bele egy fórumon, amint egy vidéki asszony említette: "van itthon egy kis karaláb, összehozok belőle egy levest". Nem hallottam eddig szóvégi "é" nélkül ejteni a szót, de most, hogy találkoztam vele, szöget ütött a fejemben.
Ugyanis a "kara" szóról tudtam, hogy a régi magyar nyelvben értelemmel bírt, egy más magyarázat, egy "beszélő név" állt előttem, mely egy fekete lábú (gyökerű) növényt ír le, világos magyar nyelven.
A "kara" szó egykor a magyarok által is használt szó volt, jelentése "fekete". Utána is néztem, jól emlékszem-e, és valóban, a magyarral rendkívül közeli rokon kabaroknál (akiknek 3 törzse csatlakozott a honfoglalókhoz és főleg Biharban foglalt szálláshelyet, de egyesek szerint az ő leszármazottaik a székelyek), sőt a kunoknál is "kara" a feketét jelentette. Léteztek kara-kabarok, is azaz fekete kabarok, de létezik Ázsiában a Kizil-kum (vörös homok)mellett Kara-kum (fekete homok) sivatag, mely szintén a feketéről kapta nevét.
Én magam is ismerek személyesen egy alföldi család sarját, Kara Mihály néven, igen régi családból származik. Tehát több nyomon elindulva is mindig oda lyukadunk ki, hogy németül értelmetlen az elnevezés, magyarul viszont nagyon is beszédes. Miért vettük volna át mi őtőlük, gondolom a tudós mezőgazdász-nyelvészek (vagy nem tudom kik lehettek) kik a szó német származását állítják, abból indulnak ki, hogy a növény észak-európai eredetű, tehát kizárt, hogy a honfoglaló magyarok ismerhették, a növényt, nevük lehetett rá? Az előítéletekkel szemben a magyarok nagyon is konyítottak a földműveléshez.
Utánanéztem máshol is, Kiszely István : Ősmagyarok földművelése című írásában a karalábéról azt írja, bizonytalan eredetű, eredete az Árpád-korig nyúlik vissza.
Véleményem szerint mindezen nyomok amellett tanúskodnak, hogy a "karalábé" szó magyarul értelmes szóösszetétel, a német nyelvben pedig értelmezhetetlen. Mindez alapján a legnémetpártibb hozzzáállással is legfeljebb az "ismeretlen eredetű" cimkét ragasztanám a növény neve mellé, magyarként és gondolkodó emberként inkább a német eredetet kérdőjelezném meg és a magyart fogadnám el.
Tisztában vagyok vele, hogy ez felveti, hogy a németek vették át a magyar nyelvből a szót, ami a magyarokkal szemben előítéletes nyugati tudományok szerint elfogadhatatlan ellentmondás: miért logikus az, hogy valami jöttment nomádoktól vették a németek egy észak-európában honos növény nevét? Nos a magyarázatot én sem tudom, csupán van fülem a magyar szóra és szemem, hogy észrevegyem ami nyilvánvaló: ez egy magyar szóösszetétel.
Köszönöm, hogy meghallgattak egy elsőre talán nem túl fontosnak tűnő kérdésben, melyre azért hívtam fel az Önök figyelmét, mert talán egy töredéke lehetséges nyelvi örökségünknek, a régi magyarok által igenis ismert növényrő lehet szó, mely lehetőséget magyarként érdemes lehet legalább megemlíteni egy magyar szótárban, ha már mai ismereteink szerint közelebb kerültünk a szó jelentéséhez.
Üdvözlettel
Bereczki Zoltán
Megjegyzés küldése