FIGYELEM!!!

Az oldal még szerkesztés alatt áll!
Az érdemi munkát még nem kezdtük el, egyelőre azokról a terményekről gyűjtök információkat, melyeket termesztünk.
Nem tudom, hogy mikorra érem utol magam... Apukám megint vetőmagért ment...

2010. április 17., szombat

A sárgarépa

Tegnap éppen a gyümölcsfák rügyeit szemrevételeztük, amikor András megszólalt mellettem: Figyelj, ez itt nem sárgarépa?? És valóban. A cseresznyefák alatt nagy vonalakban kirajzolódott két sor. Találomra felhúztam az egyiket, és láss csodát...

Egy széép nagy répa termett a kezemben. Tavaly apa bent felejtette... Így legalább már van friss!! És Paprikásnak, az örökbe kapott húsvéti nyuszinknak is jó lesz!

A sárgarépa (Daucus carota subsp. sativus) nagyon fontos zöldségnövény, jelentős vitaminforrás, régóta ismerjük és termesztjük. Elsősorban levesek ízesítésére, hidegkonyhai-, konzervipari-készítmények, de bébiételek is készíthetők belőle. A nálunk termesztett fajták 8 mg karotint (az A-vitamin elővitaminja), de szénhidrátot, B-vitamint és kevesebb C-vitamint is tartalmaznak.

A növény Közép-Ázsiából származik, onnan terjedt el nyugatra, és a spanyolok jóvoltából jutott el Kr. u. I. század táján Európa asztalaira. Pliniustól tudjuk, hogy ez a négyezer éves kultúrnövény eredetileg vékony, kemény és vad ízű gyökér volt, és a késő római időkben kezdték nemesíteni. A XVII. századig az európai fogyasztók a fehér, sárga és lila színű sárgarépát ismerték. A ma természetesnek számító narancssárga változatát holland kertészek a királyi család tiszteletére nemesítették.

Erdély egyes vidékein murok a neve.

Felhasználása

Nyersen fogyasztva, főként gyerekeknek értékes és tápláló kiegészítő étel. A rövid tenyészidejű fajták, friss fogyasztásra alkalmasak, míg a hosszú tenyészidejű fajták, vermelve, homokba rakva – jól tárolhatók. Használhatjuk levesek, saláták, főzelékek, hidegkonyhai készítmények, bébiételek készítésére, de nagyon sok ételkülönlegesség ízesítője, vagy díszítője is lehet, egyben a nyulak kedvenc eledele.

Nincsenek megjegyzések: