A medvehagyma

(Ezt a képet loptam a netről, bevallom becsülettel... )

A mi kertünkben (még) nincs, de mindenképpen meg szeretnék próbálkozni a termesztésével. A környékbeli erdőkben sokat lehet találni. Én is szeretem, kiváltképp enyhe aromája miatt. Csak úgy magában is el lehet rágcsálni a levelét, kirándulás közben. Most nagyon "trendi" a gasztronómiában... Szerintem el sem kellett volna felejteni... :)

A medvehagyma (Allium ursinum) az egyszikűek (Liliopsida) osztályának, spárgavirágúak (Asparagales) rendjébe, a hagymafélék (Alliaceae) családjába tartozó faj.

Népies nevei:

Kígyóhagyma,

poroszhagyma,

sajamás,

salamás,

sási-hagyma.

Egész Európában megtalálható.

Jellemzése

Fehér, megnyúlt buzogány alakú (45 mm hosszúra és 5 mm vastagra hízó) hagymájából rendesen két nagy, tojásdad, hosszú nyelű, a végén kihegyesedő, 15–25 cm magasra emelkedő tőlevelet hoz. A külső levél hüvelye hártyás. Levéllemeze átlag 15 cm hosszú és 4 cm széles, és sötétebb zöld fonákukat fordítják a nap felé.

Virágrügyeit két hártyaszerű, barna buroklevél védi. A kinyílt virágok hófehérek, háromszögletű tőkocsányon, tömött ernyőkben nyílnak. Három rekeszű toktermése van.

Életmódja, élőhelye

Évelő növény. A nedves, árnyas erdőkben érzi jól magát. Erősen fokhagymaillatú levelei kora tavasszal jelennek meg, és a nyár közepére elszáradnak. Április-májusban virágzik.

Hazánkban főleg a gyertyános, tölgyes vagy bükkös erdők aljnövényzetében nő tömegesen. Március elejétől már látható hajtásai vannak. Tömeges tenyészhelye a Mecsek, ahol legkorábban Orfű környékén, illetve a Misina déli lejtőin jelenik meg.

Gyűjtése

Leveleit tavasszal, a virágzás előtt szedik, és frissen használják fel, mert szárítva gyógyhatásuk gyengül. Hagymáját a fokhagymáéval azonos módon hasznosítják.

Felhasználása

Nagyon sokféle bántalomra használható. Nyersen feldarabolva vajas kenyérre szórva vagy salátákhoz keverve. Leveseket, burgonyás ételeket fűszerezhetünk vele, vagy főzhetünk belőle medvehagyma-krémlevest (egy krumpli, hagyma, fokhagyma és tejszín hozzáadásával), illetve a hűtőszekrényben tárolható pestóként (olajjal, parmezán sajttal, sóval és magokkal összeturmixolva), ami rizses és tésztaételek szószaként is finom. Régi, népi étel /pl. beré/ különleges ízhatású változatát adhatja. A jellegzetesen erős illatát az ételekbe keverve elveszti, így nagyon kellemes aromát ad az ételeknek.

További felhasználási lehetőség, ha a spenóthoz hasonlóan készítjük el főzelékként. Rántás nem kell hozzá: enyhén párolva, majd összeturmixolva finom étel.

Gyógyhatása

Kedvezően hat a gyomorra, a bélrendszerre, krónikus hasmenés és szorulás ellen jó hatású, a szédülést, fejfájást enyhíti, a magas vérnyomást csökkenti, tisztítja a vesét és a húgyhólyagot, elősegíti a vizelet ürítését, tisztítja a vért.

Tartósítása

Frissen a leghatékonyabb és legfinomabb. Eltartható aprítva sóval összekeverve, olajban, valamint a legegyszerűbb ha lezárt nylon zacskóban lefagyasztjuk. Célszerű kis zacskókban lefagyasztani és úgy eltenni, hisz akkor nem kell felengedni mindet. A fagyasztás után a felengedett medvehagyma rostjai szétesnek és sötétedik, valamint némi levet ereszt, azonban még mindig a fagyasztás őrzi meg hatóanyagának nagy többségét.

FIGYELEM!!

Enyhe vérlemezke- (trombocita-) összecsapódást gátló aktivitással is rendelkezik. Véralvadásgátló szerekkel együtt fogyasztása nem javasolt, mert a vérzés kockázatát fokozza. Ugyanezért nem szabad hagymát enni műtétek előtt, és rendszeres fogyasztása a nem szteroid véralvadásgátlót, gyulladáscsökkentőt szedő betegek számára csak orvosi felügyelettel engedhető meg.

Általában a hagymafélék idegrendszerre gyakorolt nyugtató hatása kiemelkedő. Női problémák, illetve nőknél változó kori panaszok esetén segít. A hagymafélék a védikus tanítások szerint radszasztikus ételek, azaz a vágyat, szenvedélyt erősítik, illetve az érzelemtestre hatnak.

Paradicsom

Első palántáink egyike.

A paradicsom (Solanum lycopersicum) a burgonyafélék családjába tartozó növény, Dél- és Közép-Amerikában őshonos. Népies neve: paradicska, tomata, tomató.

Származása, elterjedése

Őshazája Közép- és Dél-Amerika. Európában a 16. sz. végén ismerték meg: Spanyolországon, Portugálián és Itálián keresztül terjedt el. Ázsiába, Afrikába, Ausztráliába spanyol, portugál, ill. angol kereskedők vitték el a 17-18. században. Ma már az egész világon termesztik.

Nevének eredete

A magyar paradicsom szó a „Paradicsom almája”, „paradicsomalma” kifejezésből rövidült. A növény „alma” nevét máig őrzi az olasz neve (pomodoro, azaz „aranyalma”). A paradicsom spanyolul tomate, ami azték eredetű szó: a spanyol hódítók az Amerikából behozott gyümölcs eredeti azték xitomatl nevét így rövidítették le. Ez a szó került be azután a legtöbb európai nyelvbe: például francia és német tomate, angol tomato, orosz томат (tomat).

A paradicsom Magyarországon

Hazai források először 1651-ben Pozsonyban említik. Valószínűleg párhuzamosan olasz–német, ill. balkáni közvetítéssel terjedt el. Kezdetben dísznövény volt, nagyobb arányú termesztését Budapest környékén kezdték 1880 körül. A két világháború között a nagyüzemi konzervgyártás és az export adott új lendületet termesztésének. Az 1870-es években a dunakeszi kertészek voltak Magyarországon az első paradicsomtermelők.
Legjelentősebb paradicsomtermő tájak Magyarországon:
Budapest környéke (Mogyoród, Fót, Rákospalota, Dunakeszi),
Kecskemét és Nagykőrös vidéke (az I. világháborútól),
Hatvan és környéke (az 1930-as évektől).

Az 1880-as években a főváros környékén még zöldséges kertekben termesztették apró parcellákon és kisbérleteken. Piacra elsőnek az agrárszegénység termelte, de hamarosan eltanulta ezt a birtokos parasztság is. A Budapest környéki termelőkörzetben az I. világháborúig helyi tapasztalatok alapján alakultak ki a paraszti paradicsomtermesztés technikái és tájfajtái. A kerti termesztést fölváltotta a szántóföldi termesztés a melegágyi paradicsompalánták korai áttűzdelésével.

Leírása

A paradicsomot nyers fogyasztásra és konzerválásra egyaránt termesztik. Nagyon sok fajtája van és sokféleképpen használható fel.
Táplálkozási értéke abban rejlik, hogy harmonikus összetételben tartalmazza a különböző aroma anyagokat, amelyet más növények ízben nem tudnak megközelíteni. A vitaminok közül legjelentősebb a C-vitamin (20–30 mg), de még 11-12 féle vitamin található benne, közöttük az A, B1, B2, ezek mellett jelentős mennyiségben (1,6 mg) tartalmaz karotint.
A zöld paradicsom fogyasztása veszélyes, mert mérgező hatású szolanint tartalmaz, ami az érés során elbomlik.
A paradicsom nagyon munkaigényes növény, a palántanevelés és az ültetés mellett fejtrágyázást, öntözést és gyomirtást igényel. Piacra termelői karózzák és kötözik, a konzervipar számára nagyobb táblákon „gyalog” műveléssel termesztik. A paradicsomszüret az érett termés törékenysége miatt nagy gondosságot igényel. A paradicsom az utóbbi 70–80 esztendőben egyre jelentősebb helyet foglal el a hazai táplálkozásban. Előbb csupán ételízesítésre és sűrített, konzervált állapotban használták, az I. világháborút követő évektől nyersen, salátának is fogyasztják.

Felhasználása

Felhasználható nyersen, savanyúságnak, levesnek, mártásnak, passzírozva üdítőitalnak. Szemben más gyümölcsökkel, amelyek nyersebben a magasabb C-vitamin tartalom miatt egészségesebbek, a paradicsomnak főzve nagyobb a tápértéke, mert a likopin így könnyebben ki tud szabadulni a növényi rostok közül.

Gyógyhatása

Élelmezési célok mellett gyógyhatása is jelentős. A tomatin nevű alkaloidájából gombás betegségek, gyulladásos folyamatok elleni kenőcsöket készítenek.
Hámozva a diétás étrendbe is alkalmazható, mert így könnyebben emészthetővé válik.

Borsikafű (Csombor)

A borsikafű (Satureja hortensis L.) egy fűszernövény. Népies nevei: borsfű, bécsi rozmaring, csombor, csombord, csomborbors, hurkafű, kerti izsópfű, kerti méhfű, pereszlén.

Származása

Már a 16. századi füvészkönyvek is említik mint fűszer-, és gyógynövényt. Jellegzetes, borsra emlékeztető, fűszeres illatú és ízű növény. Kedvelt aromája miatt általánosan elterjedt. A bazsalikomhoz és a majoránnához hasonlóan morzsolt állapotban (Satureiae herba) kerül forgalomba, de zölden is használják.

Termesztése

20–50 cm magas, erősen elágazó, fényigényes, szárazságot is tűrő, egyéves növény. Talaj- és termőhely- (-edény) -igénye a majoránnáéval egyező, de annál kevesebb öntözéssel is beéri.
Magját március végén, április elején trágyázás után, 1–2 cm mélyen, 25–30 cm sortávolságra vetjük közép kötött talajba. Sűrű kelés után 8–10 cm-re ritkítjuk, virágzás idején az alsó elágazásnál vágjuk, szárítás után lemorzsoljuk, rostáljuk. A bazsalikomhoz hasonlóan többször is vágható. Szárításhoz többnyire csokrokba kötik és tövével lefelé felakasztják.

Felhasználása

Illóolajat (főként karvakrol), cseranyagot, nyálkát, keserű anyagot tartalmaz. A borsnál kevésbé erős, de érdekes aromája miatt kedvelt fűszer.
Íze, illata a borsra emlékeztet, ezért diétás ételek, saláták, fűszerezésére kiváló. Felhasználható burgonya-, káposzta-, gombás ételek, kolbászáruk, vadpácok, mártások, majonéz, ecetes és vizes uborka készítésekor. Mivel csökkenti a felfúvódást, előszeretettel ízesítenek vele babos ételeket.
Használatával vigyázni kell, mert erős aromája keserűvé teheti az ételt. Csak a főzés végén kell az ételhez keverni. A diétás főzésnél nagyon hasznos a feketebors pótlékaként. Gyomorerősítő, görcsoldó, étvágygerjesztő, bélféregirtó, felfúvódást gátló hatása van.

Pemetefű

Az orvosi pemetefű (Marrubium vulgare) az árvacsalánfélék családjába tartozó növényfaj.

Jellemzése

Az útszéleken gyakori, évelő, lágy szárú pemetefű a Földközi-tenger vidékén őshonos, de a hűvös éghajlathoz is alkalmazkodott. 30–60 cm magas, négyszögletes, felálló szára kívül gyapjas-molyhos tapintású; keresztben átellenes leveleinek széle csipkés-fűrészes. Gömbös örvöt alkotó virágai a felső levelek hónaljában ülnek. Termése világosbarna színű, sima felületű makkocska.

Gyógyhatása

Keserűanyagainak, elsősorban a marrubiinnek köszönhetően az orvosi pemetefű segíti az emésztést, és általános étvágy-, illetve anyagcsere-fokozó. A növény virágos hajtásvégeinek köptető hatása van, valamint serkenti a hörgőkben lévő váladék elfolyósítását. A légutakban gyulladáscsökkentő hatású, enyhíti a légcsőhurut tüneteit. A marrubiinsav az epekiválasztást is elősegíti.

Felhasználása

Az orvosi pemetefű keserű erősítőszer étvágytalanság vagy kisebb emésztési zavarok esetén. Makacs köhögés és légúti gyulladások kezelésében szintén alkalmazzák. A virágos hajtásvégeket epehajtóként javasolják az epekiválasztás zavarai esetén. Külsőleg a pemetefű a fekélyek, a gennyes vagy rosszul gyógyuló sebek kezelésére alkalmas.

Figyelmeztetés

Mind ezidáig semmilyen mérgező hatása nem ismert az előírt adagok betartása esetén. Nagyobb adagokban azonban a marrubiin szívritmuszavart okozhat.

Az Anygalgyökér (Angelika)

Az orvosi angyalgyökér (Angelica archangelica L.) az ernyősök (Apiaceae) családjába tartozó gyógy-, és fűszernövény. Népies neve: angyalfű, angyelika, angelikafű.

Elterjedése

Európa magasabb hegyvidékein és Észak-Európában honos, hazánkban is termesztett (helyenként kivaduló) kétéves növény, gyökerét (angelicae radix), már a középkori kolostorok kertjében termesztették és használták fűszerként.

Felhasználása

A növény levele és gyökere saláták, főzelékek, mártások ízesítője. Egyes országokban a növény szárát cukorban főzve kandírozzák, és tápszerként fogyasztják. Különlegesen kellemes, aromás illata és édeskésen kesernyés íze miatt az Altvater típusú likőrök, gyomorkeserűk alapanyaga. Illóolajat, angelikasavat, cukrot, keserű anyagot tartalmaz.

Gyógyhatása

Az angelikagyökeret felhasználják még teakeverékék, vizelethajtó borok, étvágyjavító, szélhajtó, izzadást megszüntető, idegerősítő gyógyteakeverék készítésénél. A gyomor- és bélproblémákkal küszködők étrendjének értékes fűszere. A VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben Angelicae radix néven hivatalos drog.

Tárolása

Az angelikagyökeret kedvelik a kártevők, ezért jól zárható edényben tárolandó. A molyosodásnak induló, vagy rovar rágta fűszert már nem szabad felhasználni. A levendulakéktől a rózsa-vörösig változó színű virágai a nyár közepén nyílnak.

Termesztése

A nedves, mély fekvésű talajt kedvelő növényt novemberi magvetéssel, április – májusi palántázással szaporítják, tavasszal 60–70 cm-es sortávolságra állandó helyre ültetik. Ha gyökere miatt termesztjük, nem szabad engedni, hogy a növény magszárba menjen, ilyenkor a virágszárat 10 cm magasan kivágjuk.
Gyökerét ősszel fagymentes időben szedik ki, majd arasznyi darabokra vágva, felhasítva, vagy szeletelve, szellős helyen szárítják.
Nem csak gyökere, de a növény minden része fogyasztható, így virága is. Íze a zelleréhez, az édesgyökérhez hasonlít.

Fontos! Feldolgozni kesztyűben kell, mert kicsorduló nedve az érzékenyebb bőrt felhólyagosíthatja.

Fajok

Réti angyalgyökér (Angelica palustris) Láprétek, nyírlápok ritka, fokozottan védett növénye, szára élesen bordázott, levelei durván fogasak. Természetvédelmi értéke 100.000 Ft.
Erdei angyalgyökér (Angelica silvestris) élőhelyei a nedves rétek, láperdők. Feltűnő zöldes fehér ernyős virágokkal, hengeres szárral, bordázatlan, fűrészfogas levelekkel különböztethető meg.
Kínai angyalgyökér (Angelica sinensis) avagy Dong Quai Kínában, Koreában és Japánban honos, illatos gyógynövény. Hírneve a ginzengét közelíti: a legfőbb, "minden célra alkalmas" női erősítő gyógynövénynek tekintik. Alkalmas szinte minden nőgyógyászati panasz kezelésére – a szabálytalan menstruációtól a hormonális változások által okozott menopauzális tünetekig. E, A és B12 vitamint tartalmaz. Legalább hatféle értágító és görcsoldó kumarin-származékot különítettek el benne. Illóolajai közt ligusztilid, butilftalid és számos kevésbé lényeges alkotóelem található. A kínai angyalgyökérben ferulsavat (ez egy viszonylag újonnan felfedezett antioxidáns) és különféle poliszacharidokat is találtak. Ezek megelőzik a görcsöket, gátolják a véralvadást, ellazítják a hajszálereket. Kimutatták, hogy a Dong Quai kiegyensúlyozza az ösztrogén-aktivitást.

A sárgadinnye

A sárgadinnye (Cucumis melo) ázsiai eredetűgyümölcs, gyógynövény. Álterméséért már 4000 évvel ezelőtt is termesztették Perzsiában és Afrikában.

Termesztésének feltételei

Termesztése csak azokon a vidékeken ajánlatos, ahol hosszú meleg nyár van, így elegendő az idő a beéréshez. Az éghajlati hőmérséklet határozza meg a cukortartalmát is. Jó, tápdús talajt igényel. A hőmérsékletet emelhetjük, ha fekete fóliát helyezünk az indák alá.

Tulajdonságai

Többféle fajtáját ismerjük. Héja lehet sima, rücskös, hálós, vagy barázdált, húsa narancsszínű vagy zöldes árnyalatú, egyes fajtáknál a dinnye érésével, a zöld szín aranysárgára változik. A nevük is különbözhet, színük is, sőt tápanyagtartalmuk is.

Tápértéke

Tápértékét a következő anyagok határozzák meg:kalcium, foszfor, vas, nátrium, kálium, mangán, magnézium, réz, cink, kobalt és króm, A-vitamin, niacin, riboflavin, tiamin, folsav és C-vitamin.

Gyógyhatása

A sárgadinnye kitűnő gyógyszer mindenféle lázas és gyulladásos betegségre. Gyógyhatását béta-karotin tartalmának köszönheti, de sikerét növeli, a benne levő nagymennyiségű ásványi anyag .
Jó hatást vált ki a hasi rész bármely, gyulladással kapcsolatos megbetegedés gyógyításában: vékony és vastagbélgyulladás, illetve a vékonybél végénél levő zár (ileum) gyulladása esetén ajánlatos a sárgadinnye fogyasztása. A bél e szakaszának gyulladása főleg azoknál a vegetáriánusoknál jelentkezhet, akik táplálékuk legnagyobb részét nyersen fogyasztják. A kemény, rostos táplálék olyan károsodást végezhet a belekben, aminek következtében leszűkül a járat, illetve krónikus gyulladás jön létre, nem egyszer rák.